A téma a gyermekek motiválása. A kérdés pedig a hogyan?

Nektek, szülőknek biztosan nem kell elmagyaráznom, hogy a gyermekek nagy része elég nehezen motiválható bizonyos dolgokra, már ha nem az okostelefon nyomkodás, YouTube nézés, vagy az Xbox van porondon. smile Az Én szemszögemből a motiválandó terület természetesen a sport, amely hosszútávon nem csak az egészséges fejlődésüket biztosítja, hanem a felnőtt életben való helytállásukat is.

Én személy szerint még emlékszem, amikor gyermekkoromban reggel 6 óra előtt keltem, buszoztam, hogy beérjek az iskolába Tabra, és kedden, illetve csütörtökön még foci edzésre is jártam, és este 7 körül értem haza. Valahogy bennem mindig volt motiváció nem csak a foci, hanem a sport iránt is. Ha kellett, akkor futottam, ha kellett, akkor ugráltam, stb… Tudom, hogy ez egy teljesen más világ, és még mi, felnőttek is sokszor ide, oda kapkodjuk a fejünket, mert 1 nap alatt annyi inger ér bennünket, mint a középkorban egy embert kb. egész életében. Na de ebben élünk, ebből kell kifőznünk azt a nemzedéket, akik az utunkra léphetnek, vagy taposhatják tovább a saját belátásaik szerint.

Mi is az a Motiváció Piramis!?

Induljunk az alapjaitól…
ÉRDEKTELENSÉG:
Az érdektelenség sok összetevőből fakadhat, de ebbe a csoportba tartoznak azon gyermekek, akik valamiért nem hajlandóak sportolni. Itt megemlíthetjük a mai fejlődő világunkat, a sok okos kütyüt, az oktatási rendszerünket, de természetesen, mint mindenhol máshol a szülői mintát is. (A bejegyzés végén a szülői minta fontosságát kifejtem majd picit hosszabban.) Az igazi nagy munka ezen a szinten van egy olyan ember esetében, aki szeretné, hogy az érdektelen gyermek elkezdjen mozogni.

PROBLÉMA:
Ez az a szint, ahol már mozog a gyermek, de teljességgel problémának éli meg, nincs belső motivációja a mozgás iránt, és teljességgel azt gondolja, hogy muszáj úszni mennie mondjuk.

KIKÉNYSZERÍTETT:
Ezen a szinten a gyermeknek szintén nincs kedve mozogni, és valamilyen büntetéssel “jutalmazzuk”, ha ráadásul nem jár rendszeresen sportolni. Sokszor nyűgös az elindulás, amikor mozogni kell menni, illetve félelemből is járhat a gyermek, hogy nehogy megbüntessék, ha nem megy. Ezen a szinten is teljesen a muszáj uralkodik, és még akár a mozgást is megutáltathatjuk vele, ha sokáig így működik a dolog.

EGYEZTETETT:
A gyermeknek igazából nem 100%-ig muszájként hangzik a rendszeres mozgás, de hezitál kicsit, alkudozik. Ekkor egy egyeztetett megoldással (pl.: ha eljársz rendszeresen úszni, akkor naponta 1 órát játszhatsz a telefonon) segíthetünk a helyzeten, amivel a gyermek akar jönni úszni. Persze ez még mindig csak külső motiváció, ha az elején a jutalom megszűnik, akkor sokszor a mozgás is abbamarad. Na de itt már általában egy idő után megszereti a gyermek a mozgást, és belső motiváció kezd kialakulni benne a sport iránt. (Ebben természetesen nagy szerepe van az oktatónak, edzőnek is.) Ez már az akarom, szeretném szintje.

ELKÖTELEZETT:
Mi a következő feladat???” Aki ezt a kérdést felteszi, miután végzett az előzővel, abban a gyermekben már van egy belső motiváció, ez tuti. Itt a gyermek szereti amit csinál, és szeretné minél jobban elsajátítani az adott mozgást.

FLOW:
Erről sokat hallunk manapság. Ez az az állapot, amikor nincs gondolkodás, nincs egy szemernyi kétség sem, imádom, amit csinálok, és semmi, illetve senki nem tántoríthat el az utamtól. Ilyen pillanatokat rendszeresen versenyeken látok, de vannak akik verseny nélkül is elkapják ezt a fonalat, és teljesen magukénak érzik az adott mozgást..

Mindezeket lefordítva a Dávid Úszósulira, és a saját munkámra…

Számomra a legfontosabb kritérium az úszósuliban – a szakszerű úszásoktatás után – a gyermekek motiválása. Sokszor piszok nehéz pálya úgy érzem! Vannak gyerekek, akik odajönnek hozzám, nem is kell beszélnem nagyon nekik, csinálják, amit kell, és majdhogynem követelik a következő feladatot miután végeztek az előzővel. Ez kb. a gyermekek 10-20%-a, ők tartoznak a flow, illetve az elkötelezett kategóriába, és egy picit az egyeztetettbe is tartozhatnak.

De gondolom nem árulok el nagy titkot Nektek, ha azt írom, hogy a gyermekek nagy része nem ilyen, és sokszor Nekem is alkudoznom kell Velük, hogy az legyen, amit szeretnék. Igen, Én is alkudozom Velük olykor, mert az esetek többségében nem gondolom, hogy a leüvöltöm a fejed, és utána mész vezérelv hosszú távon működik. Természetesen van olyan helyzet, amikor Én is kiabálok, de ez azért elenyésző, illetve sokszor motiváció képpen emelem fel a hangomat. A lényeg viszont az, hogy ez az igazi kihívás, hogy a piramis alsó, és középrétegéből a csúcsra segítsem a gyermekeket. Van akinél sikerül, és természetesen van, akinél nem. De folyamatosan azon dolgozom az óráimon, hogy a mentalitásommal, a megjelenésemmel, a felkészültségemmel, a szakmaiságommal, a mondandómmal a gyermekekben a mozgás iránti vágy alapjainak gyökereit segítsem kibontakoztatni. Ehhez segít hozzá az is, hogy rendszeresen olvasok, előadásokat hallgatok nem csak szakmai témákban, hanem kommunikáció, motiváció terén is.

A motiváció komplex rendszerénél azonban szót kell ejtenem a szülői mintáról is. Vastagon benne lehet egy gyermek gondolkodásában, hogy mit lát otthon! Nem mit hall!!! Hanem amit lát! Ez nagyon fontos! Ugyanis a gyermekek nagyon okosak, megvan a magukhoz való eszük, és attól, mert folyamatosan sulykoljuk a “mozogni kell” szlogent nem valószínű, hogy lázba jönnek. Lehet most kicsit erős leszek, de ha Mi magunk nem mozgunk, és nem mutatunk példát, akkor sok gyermeknek beszélhetünk napestig, akkor sem fogja megszeretni a mozgást. És ott állunk értetlenkedve, hogy “nem értem, pedig annyiszor elmondtuk neki”…. Nagyon egyszerű a képlet. Minta… A gyermek mintázza a szüleit, és az esetek nagy részében azt fogja csinálni, amit a szülők. Persze vannak kivételek itt is, és természetesen van olyan, hogy egy gyermek imád mozogni annak ellenére, hogy a szülei nem mozognak, de ezek a ritkább esetek.
Arra szeretnék itt rávilágítani, hogy hosszú távon nagyon nagy segítség lehet egy gyermeknek, hogy azt látja, hogy anya, vagy apa mozog. A gyermek szemében példa lesz, olyan példa, amelyet lehet, hogy nem mond ki, de látja, befogadja, és ott motoszkál benne. Ha pedig a kitartást is látja a szüleiben, akkor még inkább beindul Benne a vezérhangya.

Ugyanakkor szót kell ejtenem magamról is a motiváció terén kicsit más vonatkozásban. Ha hiszitek, ha nem, nagyon sokszor van, hogy egy-egy nehéz edzésemen, vagy egy adott verseny nehéz pillanatában eszembe jutnak a gyerkőcök, akik hozzám járnak úszni. Imádom a sportot, és amit csinálok, de nem tagadom, hogy vannak holtpontok, nem is kevés. Ilyenkor azonban több minden van, ami átlendít a nehéz helyzeteken. Az egyik ilyen, hogy a Dávid Úszósulis gyermekekre gondolok. Ők az “Én” gyermekeim, akikért tovább kell mennem. Nem állhatok úgy eléjük, hogy a kitartásról, motivációról papolok, Én pedig nem adok bele mindent. Nekem ott kell lennem előttük, és mutatni az utat. Még ha 95%-ban nem is látnak azon a bizonyos úton, csak egy-egy érem erejéig, vagy olykor egy képen ahogy versenyzem, stb… Ahhoz, hogy igazán jó példával járjak előttük az úton, és őszintén tudjam őket motiválni, mozgásban kell maradnom.

Összefoglalva láthatjátok, hogy milyen komplex a motiváció témaköre, és akkor Én még csak egy kis szösszenetben, a saját gondolataim alapján fejtettem ki ezt a témakört. Mindezt azért tettem, hogy ezzel is egy kicsit segítsek Nektek, illetve lássátok, hogy Én hogyan próbálom motiválni a gyermeket a mozgásra.

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad a kis írásomat. Ha pedig tetszenek a fenti gondolataim, akkor egy megosztásnak is örülnék, hogy minél több szülőnek tudjak segíteni, illetve minél többen ismerjék meg a Dávid Úszósuli motivációs gondolkodását. 🙂

(A kép forrása: Farkas János motívumpont szakértő)